"Álomvilág, kerámiák között"

Az 1985-ös esztendőben Kovács Éva keramikusművész nimbusza tovább nőtt. Folytatódott ugyanis a szinte szünet nélküli munka azért, hogy a művésznő továbbra is eleget tehessen - szinte - minden felkérésnek. Épp az este tűnődtem el azon, hogyan is bírta Kovács Éva ezt az állandósult alkotási folyamatot - hiszen a kerámiakészítés nemcsak művészet, hanem komoly fizikai munka is. Nehéz az agyag, nehéz a mázzal teli hordó, nehezek a száradó vagy épp kiégetett kerámiák... Emlékszem, Kovács Éva még az elkészült műveket is legtöbbször maga csomagolta, a szállítóknak mindössze annyi dolguk maradt, hogy kivigyék a műteremből a teli dobozokat, ládákat, és feltegyék az autóra; bár Kovács Éva még ebben is segített sokszor...

1985. április 5-26 között Kovács Éva kerámiáinak a pécsi Ifjúsági Ház adott
otthont. A kékkel nyomtatott kiállítási katalógus közepén nagy méretű fotók
örökítették meg a művész alkotásait

Simontornya, Vármúzeum - Tuszalúc, Művelődési Ház - Veszprém, Csikász Galéria - Dunakeszi, Művelődési Központ - Békéscsaba, Munkácsy Terem - Pécs, Ifjúsági Ház - Debrecen, DOTE.

Ezek a városok és intézmények várták - vissza - 1985-ben Kovács Évát egy-egy új kiállításra.

Archívumunkban a Veszprémi Napló 1985. augusztus 1-jén megjelent fényképes anyagát őrizzük, amely szeretettel és az egyszerűség nyelvén számol be a kiállításról:

Álomvilág, kerámiák között

Bájos figurák, játékos, csillagszemű babák, idézve a romantikus kort, a romantika idilli hangulatát.

Kovács Éva veszprémi kiállítása egy mesevilágba kalauzolja a látogatót. A kis kerámiafigurák benépesítik a kiállítótermet. A keramikusművész figuráinak arcát kevés eszközzel, érzelmi telítettséggel formálta. Néhol csak a száj kellemes rajzolata adja meg a figura igazi karakterét. A szem helyett olykor csillagjelet használ, amely mesebelivé varázsolja alakjait. A haj kiképzésénél olyan megoldásokat választ, amely a figura egészének kiképzéséhez alkalmazkodik. Úgy alakítja egy-egy részlet kompozícióját, hogy az szerves része legyen az egésznek. Kerámiáin kihangsúlyozott helyet kap a romantikus ruhaviselet. Kovács Éva figuráinak nagyszerűsége a ruhák mozgalmas változataiban rejlik. Kis szobrain a szoknyák hullámozva, díszítve fogják körül a képzeletbeli testet. A múlt század végén a turnűr divatja hordozott ilyen "jelmezeket".

Kovács Éva kerámiáin az anyag adta lehetőségekhez mérten, szinte lebegésszerűen idézi a könnyű textileket. A művész "kosztümjei" mégsem divatrajzokra emlékeztetnek, anyagszerűségükben igazán mesteriek. Ahol teheti, fodrokat, virágfüzéreket, szalagokat imitál, s ezzel ér el különleges hatást. Mesék, szerelmek, játékok, álmodozások mozdulatait lopja el a jó fényképész szemüvegén keresztül. Férfi- vagy fiúalakjai is kis kosztümjeikben alkalmazkodnak a jelmezes karneválhoz. Bodros szakáll, kipödrött bajusz, cilinder illeszkedik a kerámia mesejátékhoz. Kis szobrok, nippek, remekek ezek az álmainkból nagyapáinkat, nagyanyáinkat felidéző figurák. Még egy, ami eszünkbe jut a közelmúltból, a magyar kerámiaművészet legnagyobbjának emléke, cserepeinek halhatatlansága.

Kovács Éva csak látszatra halad a megkezdett úton, minden kis figurája, tányérplasztikája olyan erősen a romantika felé kötődik és idézi a kosztümös, fodros, játékos világot, gondoskodik arról, hogy ebben a környezetben rövid időn belül a látogató jól érezhesse magát. Kovács Éva keramikusművész Csikász galériai tárlata a turisták és a város örömére, szeptember 15-ig tekinthető meg.                                                                        V. L.