2018. május 9., szerda

Játékos érzések hordozói

A Képcsarnok Vállalathoz exkluzív szerződés kötötte Kovács Évát. Ebben meghatározott számú kiállításra illetve bemutatóra vállalt kötelezettséget évente, cserébe a Képcsarnok biztosította a helyszíneket az ország megyeszékhelyein található galériáiban. Kölcsönösen előnyös megállapodás volt ez, mely üzleti szempontból mindkét fél számára gazdasági sikereket garantált.

1986 júniusában a veszprémi Dési Huber-terem rendezhette meg Kovács Éva várva-várt kerámiáinak tárlatát. A Veszprémi Napló így számolt be az eseményről:

Veszprémi Napló, 1986. június 23., hétfő
Játékos érzések hordozói
Kovács Éva kerámiái Veszprémben

Nem is olyan régen Veszprém művészetpártoló közönsége találkozott már Kovács Éva keramikusművész alkotásaival s szeretettel fogadta őket (Veszprém, Vár, 1985 - az admin.). Régi vágya teljesült most a veszprémi képcsarnok Dési Huber-termének, hogy a jellegzetes Kovács Éva kerámiákat kiállította. A keramikus babái belföldön és külföldön egyaránt nagy népszerűségnek örvendenek. A bemutató alkalmával kérdeztük a művésznőt munkásságáról.
Szentendrén él és dolgozik. Örömmel tapasztalta, hogy csillagszemű kerámiáit a közönség befogadta és megszerette.
- Az emberek nem tudnak elszakadni a lakásba helyezett kedvenc dolgaiktól. Ebből a meggondolásból találtam ki kicsit romantikus figuráimat. A mai világ úgyis olyan szögletes rohanás. Nem szabad, hogy az eberekből kivesszen a ragaszkodás, minden embernek szüksége van egy kis melegségre. Az én Barbi-babáim (így nevezi figuráit - szerk.) talán sugároznak oda valami egyszerű, tiszta, játékos érzést, ahova kerülnek. 1978-ban kezdtem készíteni kis szobraimat. Megcsináltam egy alapfigurát és mint a Barbi-babákat mozgatom, játszom velük.
Kovács Éva kedves, bájos kerámia figurái között a mostani tárlaton megjelentek az újabb különlegességek. Fodros, szalagos karakterjeit kiegészítő elemekkel színesíti. Széken ülő, kanapén pihenő, ágyban fekvő szobrocskái új oldaláról mutatják meg alkotójukat. Biciklis kompozíciója úgy érzem, hogy a művésznő újabb útkeresése felé mutat.
- Még nem volt gondom, hogyan folytassam a figurákkal való játszadozást, mert számtalan ötletet adnak bábuim. Érzem, hogy megannyi lehetőség van még bennük. Számomra feltétlen fontos a közvetlen élmény, mert én ennek alapján tudok csak dolgozni. Legutóbbi ciprisu kirándulásom olyan egyenes élményeket adott, hogy ismét lázba hozott. A krétai kis szobrok elmesélnek valamit a korról, az emberek környezetéről.
Kovács Éva szobrai a múltat felidézve mutatják a jelent: az emberről és környezetéről, a szépségről szólva.                                                                                                      V. L.
(Megjelent a Napló 1986. június 23-i, hétfői számában.)


Az országos, nagy galériák meghívásai mellett Kovács Éva a kezdetektől fogva fontosnak tartotta, hogy vállalatok, gyárak, később irodaházak, bankok felkérésének is eleget tegyen. Majdnem mindenhol rendelkezésre állt kiállítás-rendezésre alkalmas helyiség, terem, ahol méltó körülmények között mutatkozhattak be a kor képző- és iparművészei. Ezek a bemutatkozások lehetőséget teremtettek Kovács Éva számára is a közönséggel való közvetlenebb találkozásra.

A nyíregyházi kiállítás meghívója

1986. szeptember 18-án, csütörtökön délután 4 órakor például Nyíregyházán, a Kelet-Magyarországi Állami Építőipari Vállalat ifjúsági klubjában nyitotta meg a művésznő kiállítását Bihari József. A Kelet-Magyarország c. napilap egy nappal a megnyitó előtt beharangozta, majd két nap múlva fényképes néhány sorban adta hírül az eseményt:

Kovács Éva kiállítása elé

Kelet-Magyarország,
1986. szeptember 17., szerda
"Eltéveszthetetlen", amit csinál. Elég egy pillantás egy figurájára és azonosíthatjuk az alkotót: ezt csakis Kovács Éva készíthette. Árad a derű és a harmónia ezekből a kedves kis jószágokból, körbefogja őket valami finom puhaság. Rokokó kerámiacsipkéken lendület, naiv báj, a részletek eleganciája és mindezek fintora találkozik. E szobrocskák láttán úgy érezzük, mintha orron fricskáznának bennünket, de mert egy jókedvű manó volt a tettes, elhisszük a mesebeli csodát, és tiszta szívvel örülni tudunk neki. Kovács Éva a lelkünket látja.
Jó ötlet volt a művésznőt meghívni a "szülőföldre", ahová mindig szívesen jön. Vendégnek sajnos, kevesebbet, mint szeretne, hiszen sokfelé várják másutt is, a világban. Messzire vitt az út Nyírgyulajtól (sic!): az utóbbi húsz esztendőben Bécstől Torontóig a világ számos kiállítótermében szerepelt, illetve volt résztvevője különféle nemzetközi versenyeknek, tárlatoknak. Jó érzés hírül adni, hogy most egy építőipari vállalat dolgozói rendeznek kiállítást munkáiból, üzemben, üzemi munkásoknak is, olyanoknak is értékes élményt kínálva, akiknek talán ez lesz a legelső találkozásuk a "művészettel". Jó lenne, ha minél többen ismerkednének meg ezekkel a kedves kis csodabogarakkal. Kovács Éva keramikus kiállítása szeptember 18-án nyílik a KEMÉV-klubban (Vörösmarty tér 7.), és október 2-ig látható.                                                                 be.
(Megjelent a Kelet-Magyarország c. napilap 1986. szeptember 17-i számában.)

A kissé gügyögő stílusban megfogalmazott újságcikk ellenére a kiállítás minden bizonnyal maradandó élményt jelentett a vállalat akkori dolgozói számára, és talán fotók, színes beszámolók kerültek a különféle szocialistabrigád-naplókba is...

Tegnap délután nagy érdeklődés mellett nyitották meg
Kovács Éva keramikusművész kiállítását a KEMÉV nyíregy-
házi Vörösmarty téri klubjában, amelyet október 2-ig
tekinthetnek meg az érdeklődők
szombat és vasárnap kivételével naponta 8-tól délután 4-ig.
(Kelet-Magyarország, 1986. szeptember 19., péntek)