Kovács Éva pályájának kezdete

Kovács Margit keramikusművész 1977-ben bekövetkezett halála után egy-két évvel megjelentek a galériákban egy fiatal keramikusművész agyagfigurái. Úgy tűnt, a művészetszerető közönség szeretett volna valakit Kovács Margit helyére emelni. Valakit, akinek alkotásai ugyanúgy érzéseket ébresztenek az emberben, lehet őket szeretni, dédelgetni, gyűjteni...

Pólyását ringató anya, körülötte öt gyerek, köztük az egyetlen lány...
Kovács Éva az édesanyjának készítette ajándékba ezt a kerámiát 1980 táján,
amelyet a mamáról és a hat testvérről mintázott, és amely az egyik
internetes piactéren bukkant fel nemrég.
Azóta már valószínűleg új tulajdonosa van...

Kovács Éva figurái alkalmasnak látszottak arra, hogy ezt a vágyat beteljesítsék, és betöltsék azt az űrt, amit a nagynevű előd távozása előidézett. Akkor, az 1970-es évek végén, amikor az addig edényeket, készleteket készítő fiatal művésznő első figuráival jelentkezett, talán maga Kovács Éva sem gondolta még, hogy a kedves, bumfordi, jobbára fehér színű fiú- és lányalakok ekkora népszerűséget hoznak majd a számára...

KOVÁCS ÉVA 1938. május 1-jén született Nyírcsaholyban. Szülei pedagógusok voltak, akik hat gyermeket neveltek fel: öt fiút és egy lányt. Éva, aki jó tanuló volt, eleinte orvosnak készült, hiszen művész nem volt a családban. A debreceni gimnáziumból érettségi után végül mégis Budapestre ment, hogy az iparművészeti főiskolán jelentkezzen. Egy későbbi interjúban elmesélte a felvételi vizsgán szerzett élményeit, azt, hogy hogyan sorakoztak mögötte a tanárok, míg ő a feladat megoldásában szorgoskodott. Ösztönösen tudta, mit hogyan kell megrajzolni, megformázni, és miközben a társai egyre fogyatkoztak körülötte, ő mind jobban igyekezett, és végül felvételt nyert.

Másodévben választotta ki a kerámia szakot, ahol Borsos Miklós és Csekovszky Árpád lettek a mesterei.

1962-ben, a diploma átvétele után a kispesti Gránitgyár tervező iparművésze lett. Nem sokáig, mert hamar rádöbbent: nem elég új és új ötletekkel előállni, szembe kell néznie különféle emberi gyengeségekkel, irigységgel, szakmai féltékenységgel is. A biztos megélhetés helyett ezért 1966-ban a bizonytalan önállóság mellett döntött, ami óriási kihívás volt egy kezdő művész, ráadásul egy nő számára, akinek a nevét szakmai berkekben akkor még alig ismerték.

Thököly úti, első műtermében sokáig egyedi, korongozott edényeket, vázákat, kávés- és teáskészleteket készített, melyek díszítésében, mázazásában változatosan alkalmazta a gránitgyárban tanultakat. Hiszen arra remek lehetőség volt az az iparban eltöltött néhány esztendő, hogy kiismerje magát az égetési technikák és a mázak sokféleségében.

Első, korongozott figurális alkotásai is tulajdonképpen ezekből az edényekből nőttek ki, amikor az 1970-es évek végén, második önálló kiállításán a használati tárgyak közt megjelentek az első sakkfigurák, melyekkel azonnal nagy sikert aratott.