Kovács Éva Thököly úti műterme egy budapesti bérház legfelső emelete. Helyiségeit teljesen megtölti az előkészített vagy már kiégetett kerámiák tömege. Szinte félünk, hogy a födém leszakad, annyi figura zsúfolódott össze. Az utóbbi években végtelen folyamként áramlik itt át az alkotások szüntelen sora. Ez már önmagában is arról beszél, hogy Kovács Éva munkáit kedvelik és keresik. De hogy ezek a művek épp ilyenek lehessenek, ahhoz a művészi felfogás és meggyőződés mellett a szakmai, technológiai ismeretek fölényes tudása szükséges.
- Végül is hogyan határozta el magát arra, hogy a formatervezéssel felhagy, szobrászati megoldások felé törekszik?
- Ebben szándékosság kevés volt, belső kényszer vezetett erre az útra. Hogy az út, amin járok, jó-e vagy sem, nem vagyok hivatott elbírálni. De mindig lényegesnek tartottam, hogy mondanivalóm közérthető legyen és sokakhoz szóljon. A közérthetőség nehéz kérdés, mert az érdeklődő társadalom igen sokrétű. Azok a műalkotások éri el céljukat, amelyeket sokan tudnak befogadni.
A közérthetőséget váltakozó sikerrel és sikertelenséggel már sokszor megkérdőjelezték. Kovács Éva kerámiáinak népszerűségét a kiállítások és a vásárlások igazolják. Ehhez témaválasztási és technológiai kivitelezési módszerei is hozzájárulnak.
A kiállítások egyes figurái nemcsak önmagukban lezárt alkotások - bár természetesen lehetnek azok is -, hanem összességükben különböző élményanyagok csoportos elbeszélései. Így a falusi esküvő a menyasszonnyal, vőlegénnyel, nyoszolyólányokkal, vőféllyel, majd a fiatalasszony és az anya gyermekével, végül a halál a siratóasszonyokkal. Egyes jeleneteinek bizonyos etnográfiai tartalmai vannak, de ezek nem népviseletben, inkább elvonatkoztatottan jelennek meg.
- Gyerekkori élmények élnek bennem. Ezeket mai szemmel nézve mondtam el - játékos áttételben - az élet lényeges jelenségeit.
A kerámia alapformáinak visszaadása mellett igen sok olyan elemet látni a felületen, amely új kísérletezéseinek eredménye, és ez ugyanakkor a műves jellegnek is megfelel. Örömmel fedeztem fel a textillenyomatok alkalmazását díszítőelemként, hiszen a kerámiaművesség kezdetén még korai textil és háncs tartóedények lenyomatait ott látjuk az őskori cserepeken.
- Az évekig tartó formatervezési gyakorlat kialakított egy sajátságos készítési technológiát. Az edény készítése során a formázás titkait el lehet sajátítani, csodálatos plasztikai játékokat, de ezek az edénykészítésnél már nem alkalmazhatók. Ezért a figuráimon szeretem alkalmazni ezeket a kikísérletezett lehetőségeket. Ha kendőt rakok rá, akkor textillenyomattal díszítem, a merevebb formát bekarcolással érzékeltetem. Ha az Anna-bál nyári, fodros, felszabadult hangulatát adom vissza, akkor ez megjelenik a ruhákon és az alakok kezében fogott virágokon is. Ezek a felületet játékosan megbontják.
- Korábbi pályája éles kanyarokkal volt teli. Ilyen lesz a jövő is?
- Nem tudhatom előre. Ha eljön az ideje és szükségét érzem, majd akkor változtatni fogok, mert a bennem lévő belső kényszer természetszerűleg alakít tovább.
Szentléleky Tihamér
(Megjelent a Nők Lapja 1983. július 23-iki számában.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése