Az 1987-es kiállítási "menetrend" vázlata egy kartonlapra írva került elő nemrég archívumunkból, saját kézírásunkkal... A helyszíneket és az időpontokat, emlékszem, első kézből kaptuk: Kovács Évától. Tizenegy (!) helyszín szerepel a kartonlapon, egynémelyik még kérdőjellel a végén. Ma már nehéz lenne kideríteni, melyek valósultak meg a tervezett kiállításokból, de az bizonyos, hogy Cegléden, Budapesten - itt legalább két helyen is -, Debrecenben, Újfehértón, Szekszárdon, Miskolcon, Nyíregyházán és Szegeden ebben az 1987-es esztendőben is találkozhatott a közönség Kovács Éva keramikus-művésznő alkotásaival.
Mindjárt az év elején a ceglédi Kossuth Lajos Múzeumban nyitotta meg a rendkívül bájos, kedves, fehér színű kerámiák tárlatát Bihari József, a Pest Megyei Múzeumok igazgatója, Kovács Éva pályájának avatott ismerője. Az alkalomra szép kivitelű meghívó készült, elő- és hátoldalán a legfrissebb alkotások fotójával. A kék szín, amely nem csak a meghívó, de - mondhatni - Kovács Éva színe is volt, elkendőzi azt a tényt, hogy a fotós akkor kattintotta le a katalógusra kiválasztott figurákat, amikor azok még nem készültek el teljesen. Száradó, vagy éppen a második, mázas égetés előtt álló kerámiák azonban így, félkész állapotban is megkapóak, magukkal ragadók. Az egyik darab, amelyen egy idősödő pár bújik egymáshoz a karosszékben, különösen elnyerhette a kiállításszervezők tetszését, mivel ebben az évben több meghívóhoz és újságcikkhez is kiválasztották.
Cegléden bő három hétig, január 30-tól február 22-ig volt látogatható a tárlat.
Négy nappal a ceglédi kiállítás bezárása után, február 26-án már Budapesten, a Csepel Galériában örvendezhettek a művészetbarátok Kovács Éva újabb alkotásainak. A kiállítást Molnár István grafikusművész rendezte, és ugyanő tervezett formabontó, attraktív kiállítási meghívót is az eseményre. Fodor Péter, a Művelődésügyi Minisztérium főosztályvezetője pedig, aki a nagyérdemű figyelmébe ajánlotta a tárlatot, ebből az alkalomból olyan elemző szöveget írt, amelyet később évekig előszeretettel idéztek mások is Kovács Éva pályájának méltatásakor...
Farsangi mulatságok
FARSANGI MULATSÁGOK a címe Kovács Éva március 10-én, délután 14 órakor az Orvostudományi Egyetem II. számú kollégiumában nyíló kiállításának - írta 1987. március 7-én megjelent tudósításában a Debrecen folyóirat. - A cím tematikus tárlatot jelez; olyan kiállítást,amely Csokonai életművéből merít ihletet. A Dorottya bálozó figurái, a farsang hangulata érezhető a figurákon. Egyedi kidolgozás, színezés, díszítés eleveníti meg Csokonai világának rokokó báját. A tárlat március 13-ig, naponta 14-19 óra között tekinthető meg - zárta tudósítását a Debrecen, melyhez kéthasábos fényképet is közölt.
Az ősi anyag mestere
A kortárs művészet egyik budapesti fellegvárában, a Váci utcai Csók István Galériában dr. Fodor Péter nyitotta meg Kovács Éva nyári tárlatát 1987. június 4-én. A program szó szerint tömegeket vonzott. (Személyes emlék: e sorok írója idős keresztanyjával érkezett az ünnepélyes megnyitóra, aki - foglalkozásából (aktív éveiben fémöntő kisiparosként dolgozott), de kivételes ízléséből és a művészetek iránti fogékonyságából adódóan is élénk érdeklődést tanúsított a művészek, művészetek iránt. A megnyitó után bemutattam keresztanyámat Kovács Évának, aki derűsen egy ugyancsak nem fiatal hölgyhöz navigált bennünket, mondván:
- Ő pedig az én keresztanyám.)
A Csók Galéria-beli bemutatkozás előtt és után Kovács Éva három vidéki nagyvárosban állította ki alkotásait. Ezek mind ugyancsak képcsarnoki kiállítások voltak: Szekszárdon a Szinyei Merse Terem, (április 30-május 9.), Miskolcon a Szőnyi István Terem (október 7-17.), Nyíregyházán pedig a Benczúr Gyula Terem (november 26-december 5.) adott otthont a várva várt, csillagszemű kerámia figuráknak.
Az 1987-es esztendőt végül Szegeden, a Paletta Galériában zárta a művész, mely kiállításáról Tóth Attila művészeti író számolt be a Délmagyarország hasábjain:
Kovács Éva kerámiái
A Paletta Galériában az elmúlt héten megnyílt kiállítás olyan keramikus munkáit mutatja be, aki a szerencsés művészek közé tartozik, mert nevét, műveit a széles közönség ismeri. Ha volna népszerűségi lista a kerámia műfajában, aligha tévedek, az élvonalban jegyeznék a nevét. Mi a titka sikerének?
Nagyon egyszerű a képlet. Az önmagában is vonzó tartalomhoz megtalálta a neki megfelelő, ugyancsak vonzó formát. A többi már mesterség, szív, szeretet kérdése. Kovács Éva kerámiái a szeretet, a szépség, a gyermekien tiszta naivitás világából merítik témáikat. Vagyis az élet derűs, napsütötte feléről. Figuráit nehéz nem szeretni, aza inkább csak ízlés kérdése, ki hogyan viszonyul hozzá. Csillagszemű, felhőfodros ruhákba bújtatott lánykái egy olyan nosztalgia- és álomvilágot idéznek föl, amivel szívesen azonosulnak az emberek. Őriznek ezek a figurák valamit a rokokó vitrinművészetéből, egy szeletnyit Kovács Margit népi hagyományokat újrafogalmazó törekvéseiből, egy csipetnyit a szecesszió formaleleményéből is, ám az ötvözés tudománya, a kivitelezés könnyed, luxusszintű bravúrja már elorozhatatlanul Kovács Éva érdeme. A hószínmázzal könnyeddé, légiessé varázsolt kerámiafigurák olyan húrokat pendítenek meg az emberekben, amik leginkább az álmok andalító zsongásával rokonok. Vitathatatlan tény, hogy gondokkal, pörös küzdelmekkel teli hétköznapokban a közönség készségesen voksol - akár pénztárcájával is - a felhőtlen derű, a szeretetteljes szépség mellett.
Kovács Éva szegedi kiállítása ezúttal tartogat egy kedves karácsonyi meglepetést is; elkészítette a maga betlehemjét, Máriával, a jászolban a kis Jézussal, körben az angyalok éneklő karával, sok-sok barikával, pásztorokkal, a Betlehembe érkező három királyokkal. Minden ízében karácsonyhoz illő esemény ez a kiállítás. Tóth Attila
(Megjelent a Délmagyarország c. napilap 1987. december 21-i, hétfői számában)
 |
| Kovács Évának ezek az alkotásai még nem készültek el teljesen a fotózás idejére. Volt köztük a száradás fázisában levő, és volt, amelyik a második égetésre várt. A felvételek készítője azonban - érthetően - nem tudott ellenállni bájuknak... |
Mindjárt az év elején a ceglédi Kossuth Lajos Múzeumban nyitotta meg a rendkívül bájos, kedves, fehér színű kerámiák tárlatát Bihari József, a Pest Megyei Múzeumok igazgatója, Kovács Éva pályájának avatott ismerője. Az alkalomra szép kivitelű meghívó készült, elő- és hátoldalán a legfrissebb alkotások fotójával. A kék szín, amely nem csak a meghívó, de - mondhatni - Kovács Éva színe is volt, elkendőzi azt a tényt, hogy a fotós akkor kattintotta le a katalógusra kiválasztott figurákat, amikor azok még nem készültek el teljesen. Száradó, vagy éppen a második, mázas égetés előtt álló kerámiák azonban így, félkész állapotban is megkapóak, magukkal ragadók. Az egyik darab, amelyen egy idősödő pár bújik egymáshoz a karosszékben, különösen elnyerhette a kiállításszervezők tetszését, mivel ebben az évben több meghívóhoz és újságcikkhez is kiválasztották.Cegléden bő három hétig, január 30-tól február 22-ig volt látogatható a tárlat.
Négy nappal a ceglédi kiállítás bezárása után, február 26-án már Budapesten, a Csepel Galériában örvendezhettek a művészetbarátok Kovács Éva újabb alkotásainak. A kiállítást Molnár István grafikusművész rendezte, és ugyanő tervezett formabontó, attraktív kiállítási meghívót is az eseményre. Fodor Péter, a Művelődésügyi Minisztérium főosztályvezetője pedig, aki a nagyérdemű figyelmébe ajánlotta a tárlatot, ebből az alkalomból olyan elemző szöveget írt, amelyet később évekig előszeretettel idéztek mások is Kovács Éva pályájának méltatásakor...
Farsangi mulatságok
FARSANGI MULATSÁGOK a címe Kovács Éva március 10-én, délután 14 órakor az Orvostudományi Egyetem II. számú kollégiumában nyíló kiállításának - írta 1987. március 7-én megjelent tudósításában a Debrecen folyóirat. - A cím tematikus tárlatot jelez; olyan kiállítást,amely Csokonai életművéből merít ihletet. A Dorottya bálozó figurái, a farsang hangulata érezhető a figurákon. Egyedi kidolgozás, színezés, díszítés eleveníti meg Csokonai világának rokokó báját. A tárlat március 13-ig, naponta 14-19 óra között tekinthető meg - zárta tudósítását a Debrecen, melyhez kéthasábos fényképet is közölt. |
| "Kovács Éva keramikusművész tárlatát rendezik meg április 16-tól 28-ig az újfehértói Ady Endre Művelődési Házban. A megyénkből elszármazott művész nagy utat tett meg, amíg Nyírcsaholyból Debrecenen és Budapesten át eljutott a művészetek városába, Szentendrére, ahol most él és alkot. Legújabb kiállítását a Budapesti Művészetbarátok Szövetsége és az újfehértói művelődési ház közösen rendezi, és az csütörtökön délután 4 órakor nyílik, és keddtől szombatig 10-18 óráig, szombaton-vasárnap 17-20 óráig tekinthetó meg" - írta a Kelet-Magyarország c. napilap 1987. április 16-án. |
Az ősi anyag mestere
A kortárs művészet egyik budapesti fellegvárában, a Váci utcai Csók István Galériában dr. Fodor Péter nyitotta meg Kovács Éva nyári tárlatát 1987. június 4-én. A program szó szerint tömegeket vonzott. (Személyes emlék: e sorok írója idős keresztanyjával érkezett az ünnepélyes megnyitóra, aki - foglalkozásából (aktív éveiben fémöntő kisiparosként dolgozott), de kivételes ízléséből és a művészetek iránti fogékonyságából adódóan is élénk érdeklődést tanúsított a művészek, művészetek iránt. A megnyitó után bemutattam keresztanyámat Kovács Évának, aki derűsen egy ugyancsak nem fiatal hölgyhöz navigált bennünket, mondván:
- Ő pedig az én keresztanyám.)
 |
| Reprezentatív, szépia-hangulatú, nagy méret meghívó invitálta a Csók Galériába 1987 nyarán a kerámiakedvelő tárlatlátogatókat. Sajnos, a Csók István Galéria - akár csak a többi, egykori Képcsarnok-kiállítóterem - ma már csak emlékeinkben él... |
A Csók Galéria-beli bemutatkozás előtt és után Kovács Éva három vidéki nagyvárosban állította ki alkotásait. Ezek mind ugyancsak képcsarnoki kiállítások voltak: Szekszárdon a Szinyei Merse Terem, (április 30-május 9.), Miskolcon a Szőnyi István Terem (október 7-17.), Nyíregyházán pedig a Benczúr Gyula Terem (november 26-december 5.) adott otthont a várva várt, csillagszemű kerámia figuráknak.
Az 1987-es esztendőt végül Szegeden, a Paletta Galériában zárta a művész, mely kiállításáról Tóth Attila művészeti író számolt be a Délmagyarország hasábjain:
Kovács Éva kerámiái
A Paletta Galériában az elmúlt héten megnyílt kiállítás olyan keramikus munkáit mutatja be, aki a szerencsés művészek közé tartozik, mert nevét, műveit a széles közönség ismeri. Ha volna népszerűségi lista a kerámia műfajában, aligha tévedek, az élvonalban jegyeznék a nevét. Mi a titka sikerének?
Nagyon egyszerű a képlet. Az önmagában is vonzó tartalomhoz megtalálta a neki megfelelő, ugyancsak vonzó formát. A többi már mesterség, szív, szeretet kérdése. Kovács Éva kerámiái a szeretet, a szépség, a gyermekien tiszta naivitás világából merítik témáikat. Vagyis az élet derűs, napsütötte feléről. Figuráit nehéz nem szeretni, aza inkább csak ízlés kérdése, ki hogyan viszonyul hozzá. Csillagszemű, felhőfodros ruhákba bújtatott lánykái egy olyan nosztalgia- és álomvilágot idéznek föl, amivel szívesen azonosulnak az emberek. Őriznek ezek a figurák valamit a rokokó vitrinművészetéből, egy szeletnyit Kovács Margit népi hagyományokat újrafogalmazó törekvéseiből, egy csipetnyit a szecesszió formaleleményéből is, ám az ötvözés tudománya, a kivitelezés könnyed, luxusszintű bravúrja már elorozhatatlanul Kovács Éva érdeme. A hószínmázzal könnyeddé, légiessé varázsolt kerámiafigurák olyan húrokat pendítenek meg az emberekben, amik leginkább az álmok andalító zsongásával rokonok. Vitathatatlan tény, hogy gondokkal, pörös küzdelmekkel teli hétköznapokban a közönség készségesen voksol - akár pénztárcájával is - a felhőtlen derű, a szeretetteljes szépség mellett.
Kovács Éva szegedi kiállítása ezúttal tartogat egy kedves karácsonyi meglepetést is; elkészítette a maga betlehemjét, Máriával, a jászolban a kis Jézussal, körben az angyalok éneklő karával, sok-sok barikával, pásztorokkal, a Betlehembe érkező három királyokkal. Minden ízében karácsonyhoz illő esemény ez a kiállítás. Tóth Attila
(Megjelent a Délmagyarország c. napilap 1987. december 21-i, hétfői számában)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése