Eszményeket vállaló művészet

1986 tavaszára elkészült az a kiállítási anyag Kovács Éva műhelyében, amelyet Debrecenben láthatott a közönség, a Medgyessy Teremben. A véletlen úgy hozta, hogy a művésznőnél összetalálkoztam Pellionisz Valéria művészeti íróval, aki így dicsérte a friss alkotásokat:

- Jót tett neked a pihenés.
- Kinek nem tesz jót? - válaszolta Kovács Éva.

Kovács Éva 1986-os új kollekciójának
egyik szép darabja. A fotó különlegessége, hogy jobb
alsó részén a hivatalos zsűrizés sorszáma látható

Az újságíró arra célzott, hogy a kerámiák között megjelentek a biciklis és lovas kompozíciók, a figurák lendületesebbek lettek, több életkép készült, és valamelyest az arányokat is megváltoztatta a művész. A hatás minden addigit felülmúlt: az összkép bájosabb, kedvesebb lett, a bicikliző és lovacskázó alakok jobbra-balra dőltek, ágyakon és karosszékeken ücsörögtek az addig jobbára álló kerámia figurák.
Pellionisz Valéria épp a debreceni kiállítás-megnyitó előtti napra időzítette szentendrei látogatásából született cikkének megjelentetését (Pest Megyei Hírlap, 1986. május 7.):

Eszményeket vállaló művészet
Valódi mesevilág

A Szentendrén élő és alkotó Kovács Éva művészi fejlődését könnyű nyomon követni; 1970 óta számtalan kiállításon mutatta be alkotásait. A pálya kezdetén fazekaskorongon készült edények sorát készítette, amelyek leegyszerűsített formáikkal és plasztikus jellegű díszítményeikkel vívtak ki elismerést. Munkásságában igazi változást a figurális kompozíciók megjelenése hozott. A kezdeti zömök, stilizált figurák az évek során arányaikban és mondanivalójukban céltudatosan átalakultak. Ennek a mostani bemutatkozásnak külön jelentősége van, mert Kovács Éva legújabb kisplasztikáin megtalálta azokat a valós arányokat, amelyek figuráit kecsessé, sajátosan egyénivé teszik.
Munkásságának középpontjában mindig az ember áll. Gazdagon, változatosan mutatja be azokat a vidám, néha szomorkás, esetleg paradox helyzeteket, amelyekkel mindenki naponta találkozik, amelyek hangvétele a komolytól a humorosig terjed. Először jelennek meg alakjai között az alföldi zsolozsmázó asszonyok: nagy kendőbe burkolva, alázattól hajtott háttal, imát mormolva misére ballagnak. Szellemesen oldotta meg Don Quijote figuráját. A képlékeny anyagból tökéletes páncélt vont lovag és ló közé. Felvonul ebben a népes kavalkádban utasaival a trójai faló, kisebb-nagyobb társaságok lóháton és kerékpáron. Hiteles erővel ábrázolt, valódi mesevilág ez, ahol Kovács Éva szellemesen, játékosan örökíti meg életünk örömteli pillanatait.
Kovács Éva kiállítását május 8-tól láthatják az érdeklődők a debreceni Medgyessy Teremben.                                                                                             Pellionisz Valéria

A debreceni közönség csupán még egy újságcikk beharangozó soraiból sejthette, hogy ezúttal valami mást, a megszokottól némiképp eltérőt látnak majd Kovács Évától, de hogy pontosan mit, az csak a május 8-iki megnyitó alkalmával derült ki:"A Medgyessy-termet kerámiacsipkébe öltöztetett lányok, táncos párok, biciklisek, traccsolók, zsolozsmázó asszonyok, kocsihajtók népesítik be két hétre oly módon, hogy az élet sokszínűségét, mozgalmasságát humorral, iróniával fejezi ki alkotásain." - írta a Hajdú-Bihari Napló egy nappal a megnyitó előtt.

A kiállítás végén a napilap Kiállítási Napló rovatában méltatta Kovács Éva legújabb alkotásait:

Nosztalgikus kerámiák

A kiállítási meghívó egyik belső oldala,
a kép alatt Kovács Éva eredeti aláírásával

Kivirágzott a magyar kerámia. Több értelemben. sosem készült annyi és annyiféle belőle, mint a hetvenes évektől folyamatosan. Ízlésirányai közül pedig a dús, sőt túlzottan dús díszítés vitte, viszi el a pálmát (a díszpálmát).

Ha sok díszes kerámia készül, akkor sorban élesztik föl a hagyományokat. Meríteni kell valahonnan. De más is kell. Válogatni is kell, és a mához igazodni is kell. Bonyolultabb a dolog, ha valaki az alakos kerámiához nyúl. A használati tárgy célszerűsége így vagy úgy, de meghatározza és megzabolázza a díszítést. Már az alakos díszítő kerámia formázásában ez a célszerűség nem működik. Célszerűsége igazában a díszítés maga. Sok is, kevés is. Ha úgy tetszik, aranyozott porcelánalma ezüstözött fölirattal, ha úgy tetszik, művészien jellemzett, festetlen samott Éva-alak almával. Emez szobornak is számítható, amaz levélnehezéknek sem elviselhető. Mindez azt bizonyítja, hogy az alakos díszítő kerámiában az ízlés főszerepet játszik.

Hát még ott, ahol ízlések átvételéről és átigazításáról van szó. Mint Kovács Évánál. Szakmai hozzáértéséhez és igényességéhez nem fér kétség. Műveltsége széles körűnek látszik. Szemléletében, indítékaiban rendre fölfedezhető gyöngédség, humor, életszeretet, játékosság, fanyar irónia. Mindezek birtokában megteheti, meg is teszi, hogy végül mindent mint díszítőelemet kezel. Egyalakos és többalakos művei ezért válnak a legnemesebb díszítő kerámiává. És ezért válik tartalommá bennük az ízlés. Kovács Éva nem egyetlen ízlés híve, de a szertelen ízléskeverésé sem. Vonzalma mintha a rokokóhoz és a romantikához hajlítaná, a polgári és népi változathoz egyaránt. Régiesen fodros, bodros, szalagos ruhákat és kalapokat, csigába sodródó hajkoszorúkat és lósörényeket teremt, a nők és a gyermekek szemét, arcát virágformára mintázza. De a kecsesség, finomság, bájosság természetes vaskossággal, bumfordisággal egészül ki. A természetességet erősítik a felület halvány, tompa fehérei, barnái is.
Együtt van és hat tehát a tegnapot idéző nosztalgia, és a mához tapintatosan átvezető természetesség. Persze, az ízlés értelmező szótárában ez végül nem a mát magyarázza, hanem a tegnapot szépíti. Baj volna ez? Nem ez a baj. Inkább az, hogy mind többen óhajtanak kizárólag ebből a kellemesen, lágyan, zsongítóan nosztalgikus nyelvezetű szótárból tanulni. De ez merőben más ügy. (Debreceni Medgyessy-terem.) (Hajdú-Bihari Napló, 1986. május 21.)                                                                      Székelyhídi Ágoston

A Kovács Éva-kerámiákat kedvelő közönség széles rétegét meg sem érintették a fenti cikkben, főként az utolsó sorokban fellelhető kissé kritikus felhangok. Kovács Éva pedig, értelemszerűen, mit sem változtatott mondanivalóján, stílusán, hiszen a sok-sok vásárlói visszajelzésből nyilvánvalóvá vált számára, hogy munkáira így van igény, kerámiáit éppen azért szeretik annyian, mert olyanok, amilyenek.