A következő esztendőben, 1984-ben tizenegy kiállítást jegyez föl a krónika. Ebből kettő a határainkon túli tárlat, a többi kilenc Magyarország különböző városainak kiállítótermében került megrendezésre. Kovács Éva pályája csúcsán, és igyekszik minden kérésnek eleget tenni. Igyekezetét elsöprő siker és olyan fokú népszerűség koronázza, amely Kovács Margit népszerűségéhez mérhető.
Mindjárt az év elején Finnország fővárosában mutatta be alkotásait a művésznő, melyek hű keresztmetszetét nyújtották művészetének. A figurák talán még az eddigieknél is szebbek, részletgazdagabbak voltak - legalábbis a kiállítási leporelló alapján erre következtethetünk. A színes katalógusra úgy válogatták össze a fotókat, hogy azok kronologikus sorrendben mutatják be az ifjú szerelmesek kapcsolatának lépcsőfokait az első báltól az esküvőig, illetve a nő (anya) életét a babavárástól egészen a lurkók kisgyermekekké cseperedéséig:
 |
| Első bál, szerelem, lakodalom... |
 |
...babavárás, pólyás ikrek és karonülők.
Kovács Éva finnországi kiállításának színvonalas leprellója |
 |
Már áprilisban beharangozták Kovács Éva
augusztusi, Képcsarnok-beli kiállítását
(Kisalföld, 1984. április 8.) |
Ezen a nyáron két hónapra bezárt a győri képcsarnok. A bemutatótermet felújították, berendezését újra cserélték, és a frissen átalakított galéria Kovács Éva kiállításával debütált 1984. augusztus 30-án. A tárlat, melyre a Képcsarnok Vállalat szép meghívóval készült, alig több, mint egy hétig volt nyitva - mégis nagy visszhangot váltott ki. A megnyitó előtt többször is hírül adta a helyi sajtó - igaz, egy fényképpel illusztrált néhány soron kívül csupán úgynevezett mínuszos hírekként - a közelgő eseményt, ám szeptember elején a Kisalföld c. napilapban hosszú, fényképes beszámoló látott napvilágot a kiállításról:
Látva és látatlanul
Kovács Éva keramikusművész idilli bátorsága
Mire e sorok megjelennek, Kovács Éva keramikusművész utolsó munkáját is elvihették a győri Képcsarnokból. Ez a dolog rendje, mondhatja akárki, nincs itt semmi csodálkoznivaló. A dolog arányai és bizonyos szimptómái azonban elgondolkodtatóak. A művésznő összesen 76 kerámiát állított ki a bemutatóteremben. A tárlat nyitása a múlt hét csütörtökén volt. E hét keddjére - úgy, hogy szombaton és vasárnap az üzlet zárva volt - mindössze 11 kiállítási tárgy maradt a 76-ból. Ezek az arányok. A tünetek: Szegedről hat kerámiát rendeltek látatlanban!, esetleg a megrendelő máshonnan ismerheti Kovács Éva művészetét. A megmaradt 11 mű közül is néhányon már ott díszelgett a felirat: megvásárolták. Szinte a szezonvégi kiárusítások lényegében mindenki számára hasznos rohama tarolta le a tárlat anyagát. A rohamnak természetszerűleg nem állt ellene senki.
Az arányok a tünetekkel együtt azért meggondolkodtatóak, mert mindenki úgy tudta - a magas kultúrpolitikustól kezdve az önkéntes utcasarki közgazdászig -, hogy a gazdasági nehézségek és az életszínvonalban észlelhető kedvezőtlen változások következményeként a pénzért vásárolt kultúrát károsodások érik. Erre megfigyelések, statisztikai adatok vannak. Az emberek megnézik és jobban megnézik, hova teszik a pénzüket, s a kialakult helyzetre egyáltalán nem pozitíve jellemző ösztönnel elsősorban a kultúrától vonják meg a forintjaikat. Az általános megfigyelések nyilván helytállóak, a győri Képcsarnok Kovács Éva-tárlatához hasonló kivételek azonban letagadhatatlanok.
Miben keresendő ennek a pánikszerű üzleti érdeklődésnek a titka? A győri Képcsarnokot Kovács Éva tárlatával nyitották meg újra a két hónapig tartó átalakítás után. A közönség ,kiéhezett'. Lehet. Az emberek idővel növekvő értékű művészi alkotásokra fordítják az idővel nem törvényszerűen növekvő vásárlóerejű forintjaikat., azaz a kerámiát úgy kezelik, mint az aranygyűrűt, a bélyeggyűjteményt stb. Nincsen kizárva. De valószínűleg tévednénk, ha ezeket a másként elhanyagolhatatlan külső körülményeket, esetleges okokat tennénk meg fő ,bűnbaknak'. Keressük inkább másutt. Kovács Éva művészetében és abban a kereskedelmi és esztétikai szempontból egyaránt pozitíve minősülő tényben, hogy ezúttal közönség és művészet úgy találkozott, ahogyan nagyon ritkán találkozik.
 |
| A győri meghívó hátoldala |
 |
| A győri kiállítási meghívó előoldala |
Mindebből adódik a következtetés: hibát követnénk el, ha a Képcsarnok tárlatainak értékelésekor megfeledkeznénk a közönség és a művészet kapcsolatának üzleti oldaláról. Ám akkor is hibáznánk, ha az üzleti sikert tekintenénk az esztétikai nívó perdöntő igazolásának. Legfeljebb arról lehet szó, hogy a korszellemnek megfelelően figyelmet fordítunk az egyébként nem vásári művészet eladhatóságára, piaci rangjára.
Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a kerámia a közönség körében egyike a legnépszerűbb alkotói lehetőségeknek. Hányszor hallhatjuk ajándékozási időszakokban: ,talán valami kerámiát'? Miközben ilyesmit nem hallunk, hogy valami szobrot, rezet, öntöttvasat, festményt, márványt, gipszet stb. A kerámia tehát hálás műfaj, közel áll az emberhez, az emberek lelkéhez, ízlésvilágához, mintha benne öltene testet a civilizáció során ,elvesztett' kéz, kézügyesség iránti nosztalgia, amit Kovács Éva figurális kerámiái azzal is fokoznak, hogy az egyszerű élet himnikusan emelkedett témáit fogalmazzák láthatóvá megannyi meseszerű, tetszésbe andalító elemmel. Anya gyermekével, táncoló pár, lánykoszorú, pletykázó lányok, ölelkező pár, ülő gyerekfigura stb. Az alkotások az életünkben olykor hiába keresett harmóniából, szépségből, fondorlatosságtól mentes egyszerűségből adnak példát igen erős és mosolyogtatóan bájos népi ihletéssel. A színek észrevétlen finomsága is a mondanivaló közvetlenségét, egyszerűségét szolgálja.
Idilli világ Kovács Éváé, és az idilli törekvést korunkban jóvátehetetlen elhamarkodottsággal hazugnak, a problémáktól való megfutamodásnak szoktuk minősíteni - óhatatlanul kizárólagosságot igénylő ízlésterror és más egyéb terror jegyében. Pedig az idillivel kapcsolatos óhaj erőteljes, művészileg színvonalas, életes hangsúlyozása éppúgy visszhangozhat a művész környezetében, mint a harsogó plakátművészet. Plakáton ezúttal a hivalkodás, a keresettség értendő. Kovács Éva vállalja az idillit, mert ehhez is bátorság kell. Ezt a bátorságot értékelik a vásárlók - látva és látatlanul.
P. M.
(Megjelent a Kisalföld c. napilap 1984. szeptember 6-i számában)
*
Kovács Éva 1984-es kiállításainak helyszínei:
- Helsinki, Taide-ART
- Budapest, Mélyépítő Vállalat Művelődési Háza
- Tatabánya, Lakásművészeti Kisgaléria:
 |
| Dolgozók Lapja, 1984. augusztus 29. |
- Szekszárd, Megyei Művelődési Központ:
 |
| Tolna Megyei Népújság, 1984. június 26. |
- Dunaújváros, Munkásművelődési Központ
- Abádszalók, Tanácsterem
- Győr, Képcsarnok
- Budapest, XXII. ker. Művelődési Központ
- Miskolc, Megyei Művelődési Központ:
 |
| Déli Hírlap, 1984. december 21. |
- Römhild, Nemzetközi Kerámia Szimpozion.
- Budapest, Hotel Thermal:
A budapesti Margitszigeten található Thermal Hotel galériájában már a kiállítás nyitó napján vevőre találtak Kovács Éva keramikusművész kiállított alkotásai. A matt fényű, kékesfehér figurák derűsek és időtlenek. A művésznő 1981-ben Bécsben, majd egy évvel később Bernben ünnepelte első nemzetközi sikereit. Az 1984-es Römhildi Nemzetközi Kerámia Szimpóziumon sokan felfigyeltek figuráira. A kiállítás 1985. január 30-ig tart nyitva - írta a Magyarországon megjelenő Daily News német nyelvű kiadása.
 |
| Daily News, 1984. december 7. |
